Hétvégére kifogytam a tiszta ruhákból. A szennyestartó már meg volt púpuzva. Valamit kezdeni kell vele... Még vasárnap elmentem vettem folyékony mosószert, ex is ezt használta, szerettem, nem lesz foltos, a bőrömet sem irritálja.

Megpakoltam a masát, előkerestem a használati utasítást, mert én még életemben nem nyúltam hozzá. Na jó, kikapcsolni ki tudom, kinyitni ki tudom, teregettem már régebben. de hogy a millió program közül melyiket is kéne választanom, azt nem nagyon tudtam. Valahogy kiokoskodtam a leírásból. A mosószert és az öblítőt is jó helyre tettem.

De kérdem én, miért kell ilyen bonyolultan írni egy használati utasítást? Egy dvd lejátszóé, tv-é, bármiféle technikai eszközé sokkal egyszerűbb. Na mindegy, a mosógépet nem férfiembernek találták ki.

A program lejárta után jött a szokásos teregetés. Erre nem pazarolnék túl sok karaktert, csináltam már többször is.

Ma eljött az ideje, hogy kimossam a frissen vásárolt IKEA-s ágyneműket. Merthogy a volt kedves vitte, ami az övé (ez így természetes). Persze az ágyneműk is az övéi voltak. Szóval vásároltam. Teregetésnél arra lettem figyelmes, hogy a szárító még mindig tele van pólókkal, alsónadrágokkal, zoknikkal. Nicsak, ki nem szedte össze. Jah, én voltam az a trehány.

Vasaló nincs, vasalódeszka nincs. Annyira nem is néz ki gázul a cucc, ma volt rajtam egy szárítóról leszedett póló. Nem nézett ki úgy, mintha a kutya szájából ráncigálták volna ki.

Úgyhogy most csak hajtogatás lesz. Nem fogok vasalót és deszkát venni. Ha vasalt ing kell, akkor átugrom anyámékhoz.

Na most itt szárad a nappali közepén a cucc, és most jöttem rá, hogy nincs most mit felhúzni a takaróra.

Ma nem fogok kényelmesen aludni...

Ill. valahogy folytatni kéne a mindennapokat. Nem egyszerű.

Gyorsan a részletek: picivel több, mint három évig voltunk együtt, két évet egy fedél felett. Egy közös társaságban akadtunk egymásra. A második év után jöttek a problémák, de valahogy mindig túltettük magunkat rajta. Én fiú, ő lány. 6 év korkülönbség.

Ez a második hét, hogy egyedül vagyok itthon. Gondoltam lassan kiírom magamból a dolgokat. Lehet könnyebb lesz utána, lehet nem, de igazából olyan szinten unom magam, hogy máshoz nem tudok fogni. Pedig szalad a konyha, tele a mosogató, egy nagy takarítás is ráférne a kéglire. Valahogy nincs hozzá lelkierőm.

Nemrég értem haza, szüleimmel voltunk a nagyszüleimnél. Naná, hogy feljött a szakítás téma én pedig marhára nem vagyok most erre kiváncsi. Addig-addig mondták, míg felkaptam magam, és indultam volna az ajtó felé. De persze, azt csak nem lehet, hogy az én kocsimmal mentünk, és ott hagyom őket a város szélén. Végül gyorsan hazadobtam őket.

Szóval most itt ülök a másfél szobás lakásban a kanapén, ölemben a laptop. A tévében mindenféle hülye műsorok, csak azért kapcsoltam be, zúgjon valami. Kong a lakás az ürességtől. Ahogy körbenézek, látom az üres falakat. Tele voltak aggatva mindenféle képpel, dekorációval, ami az ex tulajdona. Bármerre lesek, csak az emlékek törnek rám. Jó emlélek. Két napja a képek között böngésztem. Persze tele voltak közös felvételekkel. Balaton, Sopron, San Marino, Székesfehérvár... Mindenhonnan hoztunk egy kis szuvenirt. Főleg hűtőmágnest. Szinte tele volt tapétázva a fagyasztó. Apropó, fagyasztó! ki kéne pakolnom, felszámolnom a tartalmát. Egy személyre minek egy bazi nagy fagyasztószekrény. Csak az áramot zabálja. Pedig most spórolni kell, mostantól egyedül fizetem a havi törlesztést és a rezsit.

Most biztosan páran azt mondjátok, hogy puhapöcs vagyok, el kell menni a cimborákkal aljasan lerészegedni, csajozni, kurvázni és attól majd helyrejön az ember. Hát voltam a haverjaimnál. Berúgni nem sikerült. Na nem azért, mert olyan jól bírom a piát. Egyszerűen nem szeretem, a gyomrom forgolódik tőle...

No így elsőre ennyi

folyt. köv.egyedülálló